További névnapok ezen a napon:

december 24.

Karácsony (Szenteste)

Jézus születésének előestéje, a karácsonyi ünnepkör legszentebb és legmeghittebb napja. A keresztény ünnep mellett a téli napfordulóhoz kapcsolódó, ősi pogány fényünnepek hagyományait is magában hordozza. A néphagyományban ez az este különleges mágikus erővel bírt, amikor a sötétség és a fény harca a tetőpontjára ér. A család jövő évi sorsát ilyenkor igyekeztek kedvezően befolyásolni; a szigorú böjt, a közös vacsora rituáléi, a hiedelmek és a szertartások mind a bőséget, az egészséget és a család sérthetetlen összetartozását szolgálták.

Hagyományok

  • A karácsonyi asztal nem csupán egy étkezőhely volt, hanem a család szentélye, a bőség és a jövő záloga. Az aláterített abroszt, a "vetőabroszt", tavasszal ebből szórták a magot, hogy bőséges legyen a termés. Az asztal alá szalmát szórtak, ami egyrészt Jézus jászolbéli születésére emlékeztetett, másrészt a jószág alá téve annak egészségét és termékenységét volt hivatott biztosítani. Az asztalra helyezett tárgyak mind mágikus erővel bírtak: a fokhagyma a gonosz és a betegségek ellen védett, a méz az életet édesítette meg, a dió a jövő évi egészséget jósolta, a pénzérmék pedig a gazdagságot vonzották. Az asztalt összekötő lánc a család egységét és felbonthatatlanságát szimbolizálta.
  • A szentesti vacsora hagyományosan böjtös, húsmentes volt, de minden fogásának mély szimbolikus jelentése volt. A hal, mint ősi keresztény szimbólum, pikkelyeivel a bőséget és a pénzt jelképezte. A mákkal vagy lencsével készült ételek, mint a guba vagy a bableves, a sok apró szem miatt szintén a gazdagságot vonzották be a házhoz. A vacsora végén az alma a család egységének legfőbb szimbóluma volt: a gazda annyi felé vágta, ahány családtag volt, és mindenki kapott egy gerezdet. Ez a közös cselekedet biztosította, hogy a család a következő évben is összetartson, és senki se tévedjen el az élet útján.