További névnapok ezen a napon:

február 2.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Ez a nap a keresztény egyházban Jézus bemutatásának ünnepe, negyven nappal karácsony után. A néphagyományban azonban ennél sokkal szerteágazóbb jelentéssel bír: egyszerre dologtiltó Mária-ünnep, a tél és a tavasz szimbolikus fordulópontja, és az egyik legfontosabb időjárásjósló nap. A hozzá kapcsolódó hiedelmek a tél hátralévő időszakára és a jövőbeli termésre adtak útmutatást a régieknek.

Hagyományok

  • Gyertyaszentelő napjához fűződik a legismertebb és legszélesebb körben elterjedt időjós hiedelem, mely a medve visz-elkedéséhez köti a tél végét. A megfigyelés úgy tartja, hogy amennyiben a téli álmából felébredő medve ezen a napon előbújik a barlangjából, és a napsütéses időben megpillantja a saját árnyékát, attól megijed és visszatér a vackára. Ez a jelenség azt jövendöli, hogy a tél még hosszú ideig, akár negyven napig is el fog húzódni. Ellenkező esetben, ha az idő borús, felhős, és a medve nem látja meg az árnyékát, akkor kint marad, ami a tavasz közeli érkezését és a fagyos napok végét jelzi.
  • A nap vallási jellegéhez kapcsolódóan ezen a napon a templomokban gyertyákat szenteltek. A szentelt gyertya a népi hitvilágban erős mágikus védőtárggyá vált. Hazaérve a templomból körbejártak vele a házban és az ólakban, hogy elűzzék a gonoszt és a betegségeket. Viharok, jégeső idején meggyújtották, hogy megvédje a házat és a termést a pusztulástól. Súlyos beteg vagy haldokló mellé is szentelt gyertyát tettek, hogy megkönnyítsék a szenvedését és elűzzék a kísértéseket.